A Hitközség története

A zsidóság első évtizedei Szegeden

Az első, Szegeden tartósan megtelepedett zsidó Pollák Mihály kereskedő volt, aki 1781-ben költözött a városba. 1786-ban a Helytartótanács engedélyezte zsidók lakhatását polgárjog nélkül a szabad királyi városokban. 1786/87-ben már 25 család lelhető fel a városban, 136 főnyi népességgel. 1788-ból eredő feljegyzés szerint, már bírót, két esküdtet, két pénztárost és két templom-szolgát választanak. 1789/90-ben már rabbi is van Szegeden. 


A közösség első zsinagógáját 1800-1803 között építi meg (ennek helyén áll az 1900-1903 között épült Új Zsinagóga), majd a gyarapodó létszám késztetésére 1840-43 között egy 400 férfi és 260 nő számára megfelelő újklasszicista stílusú építményt emelnek a korábbi telek egy másik pontján. Ezt a második – manapság csak régi zsinagógaként ismert – építményt Lipowszky Henrik és József tervezte, felavatására 1843. május 19-én került sor. 1850-től ebben a zsinagógában látta el rabbinikus feladatait Lőw Lipót (1811-1875) főrabbi, a szabadságharc korábbi tábori lelkésze, a magyar nyelvű prédikáció és az orgonával kísért istentisztelet legjelentősebb hazai meghonosítója, a modern zsidó tudomány első magyar képviselője. Ez a zsinagóga még ma is fennáll, igaz már nem funkcionál, az Önkormányzat tulajdonába került, kulturális célokat szolgál, jelenleg a MASZK Színházi Egyesület használatában van. 
 

1861-től már a város Képviselő Testületébe is választhatók zsidók. A kisebbség terjeszkedése a XIX. század utolsó harmadában a gazdasági és kulturális fellendülésben jelentős szerepet játszott, amely a városkép fejlődésére is kihatott. A század fordulójára lélekszámuk Szegeden 5863 főre emelkedett. Az 1879-es nagyárvíz előtt emeletes házak sorát építették (Eisenstädter Lajos, Herz'l Fülöp, Kirchner Izsák, Kiss Dávid, Neubauer József, Politzer Salamon, Rósa Izsó, Scheinberger Antal és Vajda Samu házai), az árvíz után a „palotás Szeged” fő kialakítói voltak (Cinner Emánuel, Déry Károly, Deutsch Ábrahám, Goldschmidt György, Holtzer Jakab, Kirschner Izsák, Kohn Henrik, Jiraszek Nándor, Krausz Lipót, Lőwinger Salamon, Pick Mór, Pollak Sándor, Politzer Sándor, Schäffer Zsigmond házai). Az építészek között említhetjük Hajós Alfrédot, Baumgarten Sándort és Pogány Móricot, a képzőművészet képviselői között Vajda Zsigmondot, Ferraris Artúrt, László Fülöpöt, Kern Ármint, Heller Ödönt, Moholy-Nagy Lászlót, Góth Imrét, Vadász Endre festőművészt, Petri (Pick) Lajos, Gergely (Glück) Sándor szobrászokat, Heksch Nándor ötvösművészt és másokat. 

 

A XX. század: Az Új Zsinagóga építése és a vészkorszak tragédiája


Új templom építésére az 1890-es évek második felében született kezdeményezés. Az új zsinagógát és közösségi székházat egy 1897-es pályázat alapján Baumhorn Lipót tervezhette meg. Az építő munka 1900. augusztusában indult és 1902. októberére fejeződött be. A hitközségi székház a zsinagógával egy időben épült fel. A két műemlék, színpompás építmény nem választható el, a monumentalitás a Szegedi Hitközség egykori erejét mutatja. A történet egy olyan fénykort reprezentál, amely a tiszai árvíz pusztításai nyomán újjáépített Szegedhez, az iparosodás, a kereskedelem kibontakozásához kapcsolódik. A szegedi zsidóság életének legszebb időszaka volt ez a korszak, ide vonzva a távolból ideérkezőket. 1910-ben 6907, 1920-ban 6954, 1927-ben közel 8000 zsidó lakosa van a városnak. 
De már elővetítődnek - a gazdasági világválsággal, az antiszemitizmus erősödésével, majd a zsidótörvényekkel - a tragédia előjelei. Behívták munkaszolgálatra a férfiakat, melynek következménye 612 szegedi munkaszolgálatos áldozat, majd életbe lépett a sárga csillag viseléséről szóló rendelet és a helyhez kötés, végül a gettózás.

A szegedi Zsidó Tanács által kimutatott, zsidónak minősített 3827 főből 3095 személyt szállítottak gyűjtőtáborba. A szegedi gettóba egyébként a városból és a környező településekről 8617 főt koncentráltak, majd elindultak 1944. júliusában a vonatok, az első Auschwitzba, a második és harmadik az ausztriai Strasshofon keresztül munkatáborokba. A téglagyár területén felállított gettó kiürült, megtörtént Szeged városának zsidómentesítése. A felszabadulás után a deportáltak alig egyharmada tért vissza. Szeged városa a második világháborúban 5452 főt vesztett, közülük a zsidóságot 612 fő munkaszolgálatos hősi halott és 2091 holokauszt áldozat képviselte. Az 1941-es 4161 fős népszámlálási lélekszámhoz képest a szegedi zsidóság számára ez tragikus veszteség.

 

Élet a Soá után


A felszabadulás után visszatértek egy része megkezdte élete újraépítését, 1947-ben felavatták a zsinagóga előterében a Mártírok Emlékcsarnokát, ahol 1900 név olvasható a márványtáblákon, jóllehet ez a szám már 1990-ben is 2200 felett volt. Egy másik tábla a 3000 elhurcolt délvidéki mártírnak állít emléket, míg egy harmadik a Kistelekről elhurcoltak nevét tartalmazza. 1948/49-ben már sokan külföldre, a fővárosba távoztak. 1956-ra már csak 750-800 fő zsidó élt a városban. A kommunizmus évei a vallástalanodással, a hitélet visszaesésével jártak, bár a közösség mindvégig élt, funkcionált s rabbi irányításával működött. 1979-ben történt egy kisebb felújítás, amely 1989-ig tartott, de csak hellyel-közzel javította a csodás zsinagóga állagát. 
Az 1990-es évek elején alakult a "Zsinagógáért Alapítvány", amely teljes erőbedobással igyekszik segíteni a hitközséget a zsinagóga fenntartásában és megőrzésében jótékonysági rendezvények szervezésével és a turizmus élénkítésével. A májustól októberig tartó időszakban a zsinagógában hangversenyeket, orgonabemutatókat hallgathatnak az idelátogatók, minden évben megrendezésre kerül a Szegedi Őszi Zsidó Kulturális Fesztivál, mely zenei események mellett képzőművészeti, irodalmi, gasztronómiai rendezvényekkel gazdagítja a szeptember-októberi hónapokat. 
Működik a Keresztény Zsidó Társaság, az Izrael Állammal való együttműködést célul tűző Magyar-Izraeli Baráti Társaság, ez utóbbi közösség - igazolva Szeged polgári városi létét – 2015-ben huszadik alkalommal tartott vacsoraestet, amely már egy komoly barátság jelképe, politikától, vallástól függetlenül, egységben. 

 

Napjainkban a közösségnek - Szeged város közel 5-600 zsidó származású polgárából - alig háromszázan járulék fizető tagjai. Az adományok többsége az értékmegőrzésre, a fenntartásra, vallási ünnepek lebonyolítására, a Székház épületének (melyben 22 fős Szeretetotthonunk is működik) felújítására, állagmegóvására, a zsinagóga rekonstrukciójára, az 1831-től működő - 55.000 m2 alapterületű temető gondozására fordítódik. Ezen temetőben van a sírhelye többek között Lőw Lipót, Lőw Immánuel, Schindler József főrabbiknak, Heller Ödön festőművésznek, Kulinyi Zsigmond szerkesztőnek és más hírességeknek. A közösségi élet a századforduló előtti évtized második felében új lendületet kapott, mely reményeink szerint tovább folytatódik, héber nyelvoktatással, Talmud Tóra órákkal. A közösség életét a vallási események, ünnepek mellett kulturális programok, irodalmi, zenei, színházi estek is színesítik. Az istentiszteletek és közösségi rendezvények lebonyolítására a hitközség 120 fős befogadó képességű dísztermében kerül sor, a zsinagógában nagyobb ünnepek alkalmával tartanak istentiszteleteket.

 

A közösség vallási életét a felszabadulás után jeles rabbik irányították. A tragikus körülmények között elhunyt Lőw Immanuel után korábbi, több évtizedes rabbi társa Dr. Frenkel Jenő, majd az ő alijázása után Dr. Schindler József, Raj Tamás, Dr. Domán István, Dr. Schöner Alfréd, Zucker István, Schönberger András, Verő Tamás (rabbi hallgatóként), 2000-től 2016-ig Markovics Zsolt főrabbi voltak a hitélet útmutatói Szegeden, jelenleg pedig Schwarcz Péter tölti be a vallási vezetői posztot. A Szegedi Zsidó Hitközség világi elnöki pozícióját több mint húsz évig Dr. Lednitzky András töltötte be (aki egyben Izrael állam tiszteletbeli konzulja is), jelenlegi elnöke 2019. májusától Buk István. 

 

Szeged zsidó emlékhelyei az elmúlt évtizedben új értékekkel gazdagodtak: elkészült az egykori gettó bejáratánál az önkormányzattal közösen emelt holokauszt emlékoszlop, a hetvenedik évfordulóra a zsinagóga bejáratánál a holokauszt áldozataira emlékező menóra „Őrizze e lámpás mindazok emlékét, akiket innen hurcoltak el, és soha többé nem térhettek vissza." „Megölte őket a gyűlölet, emléküket őrzi a szeretet.” – felirattal. A Szeged-Csanád Megyei Püspökség emlékezve a város elpusztított zsidóságára szobrot emelt 2014-ben a Dóm téri Szolidaritás parkban, szintén szobor örökíti meg Löw Immánuel világhírű főrabbi, botanikus és folklorista életművét a Nemzeti Pantheonban, ahol több szegedi zsidó híresség fali emléktáblája is elhelyezésre került már. A város utcáin húsz, egykor itt élő, majd a holokauszt során elpusztított polgár emlékére – Günther Demnig szobrászművész nemzetközi kezdeményezésére – botlatókövek kerültek kihelyezésre egykori lakóhelyüknél, és a sor tovább folytatódhat, emlékeztetve a szegedi zsidóság múltjára, tanúskodva a jelen érték- és hagyományőrző törekvéseiről.

régi zsinagoga
uj zsinagoga
belter zsinagoga
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now
régi zsinagoga